A kender az egyik legősibb haszonnövényünk. A Cannabis sativa – “hasznos kender” – Belső-Ázsiából származik. Az emberiség mintegy 5000 éve ismerte meg ezt a sokoldalú növényt és vitte magával vándorlásai során Ázsiából Európába. A magyarság az ázsiai őshazában, Magna Hungaria-ban szert tett a növény alapos ismeretére: elsősorban ruhát, törölközőt, kötelet készítettek belőle, de megtanulták a kendert gyógynövényként is használni: leveleinek, gyökerének, virágzatának forrázatát gyógyteaként fogyasztották gyulladások, torokfájás, hányinger, gyomor-, fej- és bélfájdalom, bőrkiütés, allergia enyhítésére, szárított virágzatának füstjét idegnyugtatóként és asztma elleni szerként is alkalmazták. Kenderlevél, kendervirág és propolisz elegyéből készített gyógyító hatású kenőcsöket adtak különféle hámsérülések kezelésére. Étvágytalanság, gyomorfekély ellen a kendervirág kivonatát, annak gyantáját használták. A kivonatok elkészítése a sámánok (táltosok), gyógyítók feladata volt. A kender főzetét impotencia kezelésére is ajánlották.
A magyar gyógyszerkönyvekben 1934-ig szerepelt a kender, amit többek között migrén, alvászavarok, köszvény, szénanátha és dühroham kezelésére javallottak.
A Kárpát-medencében számos település és hely neve őrzi a „kender” szót. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Kenderesen született, a családjuk kastélya is ott található. Békéscsabától délre szintén található egy Kender-földek nevű terület. Budapesten található Kender-utca, Kenderes-utca és Kendermag-utca. Leányvár településen található a Kender-hegy. De Magyarországon találunk Kendermált és Kendermezőt, Kender-dűlőt is.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak a tiszavalki Kenderföldek nevű városrész.
A magyar kenderipar a XIX. század végén és a XX. század elején világhírű volt. A történelmi Magyarországon közel 80 000 hektáron termesztettek ipari kendert. Sehol máshol a világon nem termesztették ilyen nagy területen ezt a haszonnövényt akkoriban. A II. Világháborút követő évtizedekben a magyar kenderrost termelés a Szovjetunió hadiiparának kiszolgálója volt: magyar kenderrostból készültek a szovjet hadserek sátorvászonjai és a katonai szállító járművek ponyvái. Magyar kenderkötéllel látták el Kelet-Afrikát is, ahol építkezéseknél használták azokat.